Lelkemet darabjaira morzsolom néked
Hideg napokon soha többé ne éhez,
Annyi szeretetet tömörítek bele
Hogy csordultig jól lakassalak vele.
Nem érezted... ez feltétel nélküli szeretet
A lényem beléd, csak békét ültetett,
Minden porcikám megosztottam volna veled
A bántó kint, a félelmet... csak ezt érezted.
Támadtál, harsonákat, ódákat kiáltottál
Selyem rácsok közül ki kandikáltál,
Hát menny.... menny! Szárnyalj tova
Az élet odakint rút, és mostoha.
Veled együtt szállt érzelmeim csokra
Nem maradtál.. egy hosszú búcsú csókra,
Vittél mindent, mit felépítettél
Az emléket, hogy anno elszenderedtél.
2016. Január 7.-e
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése