Ők mindenem;

Csak a négy fal, mit e két szemmel látok 

Négy repedt omladozott falat találok,

 E zárkában nincs semmi mit találhatok 

Mivel szívem fájdalmát kihasíthatom.

E kalitkában áporodott a levegő 

Mint sikátorban szálló andalító szellő, 

A szagtól menekvés nincsen

 Ekkor kiáltok fel, drága Kincsem.

 Forró tapintását érzem, kihűlt arcomon 

Lágy ajkát kérem, hideg ajkamon,

 De elszáll e bolondos szellemalak, 

A borzongós fagy a magány marad. 

Már a madarak lágy dallamát sem halom 

Sem a magához hívó búzát őrlő malmot,

Kedvesem lágy neszét, mikor oson fel a lépcsőn 

Fiaim munkás szavát, mikor dolgoznak a cséplőn.

 De kitartok Ők éltetik bennem a reményt 

A bizalmat a soha nem múló szenvedélyt,

 Mikor átölelem Őket, mint anya az újszülött gyermeket 

S vigyázok rájuk, hisz Ők jelentik nekem az életet.

2010, február 12.-e