Egy 2 decis whiskys pohár. Mien jó a fogása, eddig fel sem tűnt. A hideg ital oldaláról gördülő vízcseppek az ujjaimon folytatják az útjukat.
-A cseho lassan zár!
Fel mutatom félig üres poharam, és felé bólintok.
Nedves újamon csúszkál a gyűrű, nagy erőlködés nélkül lehúzom. Zsebemből elő húzott zsebkendővel szárazra törlöm. Már szépen fénylik.
...
-Igen, tényleg szépek, jó az ízlésed!
-De neki még nem mutattam, legyen meglepetés.
A gyűrű sikeres vadásza unoka nővérem.
Gondoltam neki mégis jobb az ízlése mint nekem.
-És honnan tudod a méretét, lehet, hogy kicsi.
-Dehogy, Lizi semmit nem látott.
Felpróbáltattam vele a gyűrűim egyikét, és innen tudom.
-Akkor jó.
...
-Fogadod, hogy szeretni, és tisztelni fogod, gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
-Igen.
-És te Kevin fogadod, hogy szeretni, és tisztelni fogod Lizát, gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
-Igen fogadom.
Kósza pillantást vetettem rá. Gyönyörű...
Nem a haja, nem a rá öntött
ruha költemény, de még nem is a megpecsételt csókunk. A boldogság, az mi a mosolyából látszik, és a szeme ragyogásában tükröződik vissza. Egyszerűen gyönyörű!
...
Tavasz, de szép ilyenkor a föld, minden virágzik, minden most születik itt a szemünk előtt.
-Nézd ott a fűben, kis rigó.
-Látom, de mit keres?
-Lehet kaját.
Azzal a lendülettel mikor kimondtam, mintha csak halálra akarná rázni, úgy himbálozott a kukac a rigó csőrei közt.
A siker nem következett be, pár rángatás között mindig ki-ki csússzant a kukac.
Hangos nevetéssel jutalmaztuk próbálkozását.
Tovább menve, egy egyszerű tó közepén egyszerű szökőkuttal, de az a csend és nyugalom, mi körbe járta ezt a helyet.
Mondanám, hogy a madarak éneke törte meg, de ők is bele olvadtak ebbe az emlékbe, ahogy te.
...
-Picim gyere mennyünk! Láttam egy jó mozielőzetest, nézzük meg. Holnap, vagy ma este, estére is van még hely.
-Lizi, most látod nem érek rá, de holnap megbeszéljük.
-Tegnap azt mondtad el tudsz szabadulni.
-Nem, azt mondtam, hogy megbeszéljük, de látod nem végeztem.
...
-Holnap elmegyek a lányokhoz, tartunk egy kis csajos estét.
-Oké menny csak, érezd jól magad!
...
-Figyelj, lányok mondták, hogy van egy jó hely, most nyílt, elmegyünk?
-Majd talán máskor, de te menny csak, ha
gondolod.
-Oké, de akkor csak reggel jövök, ha rosz a buli hozzájuk megyünk.
-Jólvan, én itt leszek.
...
-Mi a baj?
-Hogy érted? Nincs semmi.
-Látom rajtad, tartózkodó vagy.
-Én? Dehogy.
-Ismerlek már, mint a tenyerem. Lizi mi a baj? Másik pasi?
-De...dehogy, csak hát.. tudod amikor a lányokkal voltam bulizni.
-Igen?
-Akkor ott volt a Kiara bátya, és... sokat ittam.. volt egy csók.
-És ezt így egy hét után? Úgy kell ki húzni belőled?
-Igen, mert azt hittem semmi de..
-De mi?
-De nem tudtam kiverni a fejemből.
-Akkor most?
-Nem tudom. Te is megváltoztál, nem olyan vagy mint régen.
-Szakítani akarsz?
-Nem bírom tovább!
Összetört, megfáradt, kimerült női test zokogott ölemben.
-Ha neked így jó, akkor szakítsunk.
...
-Szia, hogy vagy?
-Szia Kevin!
A szakításunk után azt mondta legyünk azért barátok. Mert szeret, na nem szerelemből, csak ragaszkodik. Talán kell neki valami, de tőlem?
-Szóval, hogy vagy?
-Jól köszi, minden rendben.
Pár óra séta, kis nosztalgia, egy kis humor, és sok beszélgetés.
...
-Szia, jó újra látni.
-Szia
-Gyere üljünk be a kávézóba. Mit kérsz?
-Csak egy teát, köszi.
-Hogy vagy?
-Nem tudom, furcsa.
-Mi?
-Ez a kapcsolat, meg úgy ez az egész!
-A miénk?
-Nem, Rálffal. Talán korai volt.
-Mi vele a baj?
-Hát épp ez az semmi.
-Akkor?
-Csak úgy érzem korai volt, utánad mindjárt egy kapcsolatba ugorni.
-Mit érzel?
-Szeretem, de még nem szerelemből.
-És szerinted fog változni?
-Remélem.
...
-Szia!
-Szia Kevin!
-Mennyünk a parkba, a következő utcából oda jutunk.
A nyárfák alatt egy beton fa pad, helyet foglaltunk. Nyári forróság árnyékot adó fa alatt, szürcsölgettük a jégkását.
-Nem szokott féltékenykedni?
-Ki Rálff? Nem féltékeny, mert tudja mi hogy vagyunk, de biztos zavarja. De megmondtam neki, hogy még nem tudok úgy elszakadni tőled, csak néha mondogatja.
-Amíg köt a házassági papír addig biztos.
-Hülye! Te mondtad akkor adom be amikor úgy érzem.
-Jah nekem mindegy. Beszéljek vele, hogy ne féltékenykedjen?
-Ne! Ne füstölj alám.
-Miért, megmondanám semmi oka, hisz ő a pasid, nem én.
-Ne, ez nem sülhet el jól.
...
-Szia Rálff! Kevin vagyok, kéne találkoznunk.
-Helló! Miért?
-Lizi miatt!
-Oké, hol?
-Legyen a főtér este 7-kor.
...
-Helló, mond.
-Helló, gyere igyunk egyet.
Szóval, Lizi mondta hogy féltékenykedsz, de nincs rá okod, csak azt akarom, hogy boldog legyen, és veled talán az lesz.
-Ez most komoly?
-Igen, ne úgy add elő, hogy választania keljen közöttünk, mert akkor először is veszekedés lesz, másodszor meg azt mutatod felé, hogy nem érted meg.
-Azért jöttél, hogy tanácsot adj? Te aki el vesztetted?
-Az lehet, de még jelen vagyok az életében, ha tecik, ha nem.
-Én megadom ami kell neki, ellentétben veled.
-Jah, és ezért is kéne meg tartanod.
-Ha te nem szólsz bele meg is fogom.
-Én nem, az ő érdekében nem.
-Akkor boldog lesz mellettem.
-Úgy legyen!
Be hörpintettem utolsó korty sörömet is, és ott hagytam.
...
Minél inkább törölgetem a gyűrűt annál jobban fénylik. Tovább kortyolgatom még hideg barack levemet.
-Záróra! kérem készüljön össze.
Háttámlámról legördítem kabátom, mandzsettáját begombólom, gallérját megigazítom, újra helyet foglalok.
Nézem ki hörpintett poharam ürességtől kongó alját, lehúzom gyűrűm, és mellé helyezem. A kabát belső zsebébe nyúlok elő húzok egy zsebkendő kupacot, elkezdem ki hajtogatni.
-Na gyerünk, zárók.
A zsebkendő halomból elő rántom a fegyvert, a halántékomhoz szorítom.
-Légy boldog!
A ravasz teljes lehúzása után, el sötétül minden.
2015, augusztus 7.-e
