Egyedül vagyok esernyőnk alatt
Minek markolatán kezeink fonódtak,
Egyszerre léptünk minden pocsolyába
Még az eső cseppek is értünk hullottak.
Oly meleg volt a kabátod
Mint tavasszal a virágok közt sütkérezni,
Puha bojtja csiklandozott
Milyen volt első randink előtt készülődni.
Hiányzol, hiányzik minden egyes mozdulatod
Nem múlik el nap, hogy eszembe ne jutnál,
Az illatod, a groteszk humorod
Az arcod mikor mellettem aludtál.
Hogy boldoguljak most nélküled
Te voltál te vagy az ki megértett,
Ki vagyok most, és mit akarok
Ne csak könnyeim hulljanak érted.
Már nem segíthet rajtam senki
Már senkit nem akartam elengedni,
Egyedül nem tudok küzdeni
Már a penge sem tud mélyebbre metszeni.
2020. Március 20.-a
