2015. december 14., hétfő

Mindig együtt;



Patyolat fehér csipkés abrosz 
Rajta virág mîves tányérok
Egy illat csiklandozza orrom
Asztalon ezernyi pástétom.

Kandallòba sercent parázs 
Körbe járja a hűvös szobát
Anyámra feltekintve látom 
A szemében megcsillant csodát. 

Bár nem voltunk mindig boldogok 
Tudjuk, milyen az utcán fagyni
Egy vastag pléd, egy meleg leves után 
Minden pillanat sóvárogni.. 

Menedéket találni, széllel 
Harcolni szűkős sikátorban 
Egymást átkarolva ugyanúgy 
Mint most, a jó meleg szobában. 

Egymásközt dúdolunk
Egy megszokott dallamot:

Vigyáz rád jó anyád tekintete 
E nap szeretettel telis-tele,
Ne gondolkoz semmi máson
Karom átfon, mint a bársony.

2015, december 14.-e