Ad, és elvesz szipolyoz
Imbolygó lábakon állok,
Szél szór szerte vidéken
Démoni bájakat látok.
Csók, és talány csordogál
Csapdosó vizeken hever,
Jár-kel tenger talaján
Temetve érzelmes teher.
És tör, kiált, zakatol
Szavakkal börtönzött lélek,
Csitt, szól hangja suhogva
Kedvesem szenderül éppen.
2010, szeptember 28.-a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése