2015. augusztus 1., szombat

Megfogtál;


Egyszer Te jelentetted nekem az életet 
Egyszer mindent el hitetet két szemed, 
Volt, hogy azt mondtad szeretsz 
Volt, mikor azt éreztem értem remegsz.

Amikor nyakamat fújtva szorítottad 
Minden pillanatban szívemet avattad,
Ha életem utolsó mozdulata a csókunk 
A végtelenben örökké eggyé fonódunk.

Tudom, először én fordítottam hátat
Telibe pakoltam súlyokkal vállad, 
Számoltam, mennyi maradt még nekünk
Mikor int búcsút egymásnak testünk.

Orkánunk hó pelyhekké csendesült 
Virágzó avarban tapadva egyesült,
Ha tőlem sodorna messzebb a szél 
Csak egy szót fújnék utánad: Élj!

2015, július 4.-e


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése