Hallom a szél fúvását
Ahogy a levegőben megpördül,
Sálad duplán fonott rostályáról
A hópehely lasacskán legördül.
Pici lábnyomod taposod a hóba
Minden lépted egy egy strófa,
Ha beázna szilárd cipellőd
Ott teremnék mint megmentőd.
Lovagod lehetnék fényes paripán
Ritkán nyilló tündöklő tulipán,
De lehullott ragyogó páncélom
Csattant az izzó vas, foszlott árnyékom.
Már más karolja fel kézfejed
Más szorítja kétkezed,
Ő fogja sugni két füledbe
Szerelem szavát reggelente.
Hát legyen mit szíved kíván
Lopott pillantást vetek én rád,
Maradjon meg üde kellemed
Nem sírok csak szenvedek.
2015, május 1.-e
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése